Mindent a fényterápiáról
Hogyan készülnek a Bioptron színterápiás lencsék?
Az emberi testet elektromágneses tér veszi körül, amelyet aurának neveznek. Ez az elektromágneses tér a testünk által kibocsátott fényként is felfogható. A zöld növények fotoszintéziséhez elengedhetetlen a napfény, ám a fényre az emberi szervezet anyagcseréjéhez is szükség van. Az élőlényeket körülvevő elektromágneses mező rezgés formájában „életüzenetet” tartalmaz az adott élőlényről, amely annak fizikai állapotának jellemzőit is kódolja – ezt az információt nevezzük bioinformációnak. A Bioptron színterápiás lencséit is ilyen bioinformációval látják el.
Most megmutatjuk, hogy hogyan készülnek a Bioptron színterápiás készletek bioinformációs lencséi.
1. A nyersanyagok előkészítése
A tiszta üveg gyártásához szükséges fő alapanyagok a kvarchomok, a nátrium-karbonátok, a mészkő és a földpát.
A színezett üvegek előállításához a Saint-Just üveggyárban a fenti alapanyagokhoz fém-oxidokat adnak. Az üveg színe a színezési folyamat során használt oxid típusától függ. A kék színárnyalatokat kobalt- és réz-oxidokkal, a zöld árnyalatokat krómmal, az ibolya árnyalatokat mangánnal, a vörös és narancs árnyalatokat pedig szelénnel, illetve kadmiummal érik el. Sárga árnyalatokat szulfátokkal és koksszal tudnak előállítani.
2. Bio-információ
A Bioptron színes szűrőlencséit a lencsék nyersanyagának előkészítésekor látják el bioinformációval. A bioinformációs eljárás során elektromágneses mezővel kezelik a színezőanyagokat. A színezőanyagokat a magnetizálás előtt egy speciális üvegcsőbe töltik. Mindegyik színnek megvan a specifikus bioinformációs programja attól függően, hogy az adott szín eléréséhez melyik fém-oxidot használták. A bioinformációs folyamat után a magnetizált oxidokat hozzáadják az üveg többi alapanyagához. Az alapanyagokat alaposan összekeverik, majd a keveréket beteszik egy fazékkemencébe.
3. A kemence
Az üveg fúziója speciális fazékkemencékben történik, a színes üvegek gyártása során alkalmazott olvasztótechnikával. Az üvegkeveréket szilícium-dioxid, vagy szilícium-dioxid és alumínium-oxid fazékba töltve helyezik a kemencébe. Ennek az eljárásnak a lényege, hogy az üveg nem érintkezik közvetlenül a kemencével, így a fazekak cseréjével könnyen lehet váltani az egyik termék készítéséről a másikra (pl. áttérni a kék lencsék gyártásáról a piros lencsék gyártására).
4. Fúzió és tisztítás
A Saint Just üveggyárban az üvegek gyártását különböző szakaszokra bontják, mert az üzemnek a hét minden napján különböző színű üvegeket kell tudnia előállítani. Ez a szakaszokra bontott üveggyártás a következő mozzanatokból áll:
- az üvegkeverék olvasztása délután
- az olvasztott üveg tisztítása az éjszaka folyamán
- az üveg előállítása reggel vagy másnap, ha az üvegnek további tisztításra van szüksége
Először az üvegkeveréket 1350°C-nál magasabb hőmérsékleten megolvasztják. Ezt az első lépést nevezik fúziónak. Az alapanyagok reakcióba lépnek egymással, így egységes, olvasztott folyadék keletkezik. A fúzió során számos kémiai reakció megy végbe. A legtöbb alapanyag lebomlik, amelynek hatására szén-dioxid- és oxigénbuborékok keletkeznek.
Az üveg viszkozitásától és a gázbuborékok méretétől függően rövidebb vagy hosszabb ideig kell magas hőmérsékleten (kb.1400°C) tartani az üveget annak érdekében, hogy minden buborék távozzon belőle. Ezt a második fázist nevezzük tisztításnak. A tisztításra éjszaka kerül sor, az üveg fújása előtt. Ezen a magas hőmérsékleten az üveg szinte teljesen fehér. Az üvegkeverék összetételétől függően több órára, de akár több napra is szükség lehet a megfelelő minőség eléréséhez.
5. Az üveg megmunkálása
A tisztításhoz szükséges magas hőmérsékleten az üveg túlságosan folyékony a megmunkáláshoz. Amikor a tisztítással sikerült elérni a megfelelő üvegminőséget, kb. 1150°C-ra csökkentjük a kemence hőmérsékletét, hogy az üveg megmunkálható legyen.
Ilyen csökkentett hőmérséklet mellett az üvegkészítők már megcsillogtathatják profizmusukat és szaktudásukat! Kétfős csapatokban dolgoznak: egyikük az ún. „szedő” („cueilleur“), a másik pedig az üvegfújó („souffleur“).
A szedő egy fúvócsövet merít a kemencében lévő fazékba, hogy üveget gyűjtsön. Ez némileg hasonlít ahhoz, mint amikor a reggelinél a mézcsurgatót belemártjuk a mézes üvegbe. Az olvadt üveg begyűjtése közben a szedőnek folyamatosan forgatnia kell a csövet. Egy hengernyi üveg előállításához négyszer kell merítenie a csövet a kemencébe. Két merítés között az üvegfújó elkészíti az ún. „paraison”-t, amely egy kis üveglabdához hasonló előforma. Az üveg külső része elkezd lehűlni, így az üvegfújó a fújócső tengelyirányú forgatásával elkezdheti formázni azt. A harmadik merítés előtt az üvegfújó fúj egy „gombot” a kis üveglabdába. A gomb egy kis buborék, amelyet a folyamat későbbi szakaszában fújással tágítani lehet, így kialakítható a henger forma.
Az üvegkészítés első szakasza akkor zárul le, amikor elegendő mennyiségű és megfelelő hőmérsékletű üveg áll rendelkezésre az üveglabda elkészítéséhez. A szedő elkezdi felfújni az üveglabdát, majd átadja a fújócsövet a társának, aki tovább fújja.
Ebben a szakaszban az üveg lehűl és a hőmérséklete már túlságosan lecsökken ahhoz, hogy tovább tágítható legyen. Az üvegfújók ezért egy másik kemencében felmelegítik az üveget, hogy olyan hőmérsékleten tartsák, amelyen megmunkálható. Az üvegfújó folyamatos forgatással gondoskodik arról, hogy az üveg egyenletesen melegedjen fel és az üveglabda megőrizze a formáját.
Az üvegfújó a melegítőkemencében újra felmelegíti az üveglabdát, majd áthelyezi egy aknanyílás fölé, ahol jobbról balra, illetve balról jobbra forgatja. A gravitáció centrifugális erejének hatására az üveg fokozatosan henger formát vesz fel. Az üvegfújó közben fújásokkal tartja fenn vagy növeli az üveglabda átmérőjét, segítve ezzel az üveg tágulását. Az üvegfújónak valóban csak fújnia szabad az üveglabda tágítása érdekében; ügyelnie kell arra, hogy ne szívja be az üveglabdában lévő rendkívül forró levegőt.
A nyújtás közben az üveg lehűl, ezért az üvegfújó a folyamat közben még kétszer visszateszi az üveget a melegítőkemencébe, hogy az újra megmunkálható legyen és befejezhesse a henger nyújtását.
Ha a henger elérte a kívánt hosszúságot, akkor az utolsó lépés a henger megnyitása. Az üvegfújó odatartja a henger tőle távolabb eső végét egy lánghoz, majd utoljára megforgatja a hengert a melegítőkemencében, melynek hatására a henger végén nyílás keletkezik. A hengernek a fújócsőhöz csatlakozó végét egy hősokk segítségével választja le.
Ez a folyamat kiemelkedő mesterségbeli tudást és folyamatos figyelmet igényel. Az üvegfújónak magas szintű gyakorlattal kell rendelkeznie a különböző hőmérséklet-változások hatásaival kapcsolatban is. Az üvegfújók a szaktudásuknak köszönhetően precízen tudják szabályozni az üveg vastagságát és szerkezetét attól függően, hogy épp milyen jellegű üveglapra van szükség. Bizonyos színek előállítását a többihez képest nehezebb elsajátítani.
6. Hengerből üveglap
Ahhoz, hogy a hengerből egy sík üveglapot állítsunk elő, két további lépésre van szükség.
A hengert hosszában elvágják egy vágóeszközzel. Ez egy nagyon kényes lépés, mert ekkor az üveg még nincs hőkezelve. Az anyagban jelentős feszültségek vannak és könnyen törhet. Ebben a szakaszban nagy szaktudású mesterre van szükség, aki törés nélkül tudja elvágni az üveget.
Ezt követően a henger készen áll arra, hogy sík üveglappá alakítsák. A hengert egy hőkezelő kemencébe teszik, ahol újra meglágyítják. Amikor az üveg a szilárd és a lágy közötti átmeneti állapotba kerül, a henger magától megnyílik. Ekkor az üvegkészítő lassan szétnyitja a hengert, amíg szinte teljesen sík nem lesz.
Az üveg további kilapítása érdekében az üvegkészítő egy fából készült tömbbel nyomást gyakorol az üveg teljes felületére – ez a folyamat kicsit olyan, mint amikor a ruhákat vasaljuk otthon. Ez a művelet nagy gyakorlatot igényel, hogy a készítő ne karcolja meg az üveg felszínét.
Utolsó lépésként az üveget megedzik, vagyis fokozatosan csökkentik a hőmérsékletét annak érdekében, hogy a Bioptron lencsékhez szükséges darabok kivágása előtt távozzon a feszültség az anyagból.
7. Kézzel készített sík üveglapból Bioptron szűrőlencse
A Bioptron számára gyártott üveglapokból 50mm oldalhosszúságú négyzeteket vágnak ki. Mindegyik üvegnégyzetet ellenőrzik és meggyőződnek róla, hogy az adott darab megfelel a minőségi előírásoknak. Ezt követően a négyzetekből 42,4mm átmérőjű szűrőket készítenek, amelyeket alávetnek egy második minőség-ellenőrzésnek is.
A Bioptron a Medall és a Pro1 készülékekhez kínál színterápiás szűrőkészleteket:
nincs hozzászólás