Az óraátállítás és a cirkadián ritmus

A világ számos államában érvényben lévő nyári időszámítás az órák (és velük együtt az emberek) siettetését jelenti, akkor, amikor a külső körülmények (pl. korai napfelkelte, meleg) ezt lehetővé teszik. A sietség indoka az energiamegtakarítás (este nem kell annyit világítani), amit az első és a második világháborúban még átmeneti (háborús) intézkedésként kezeltek, de az 1973-as olajválság óta évtizedekre a tavaszi-nyári (és részben őszi) mindennapok részévé vált (Magyarországon 1980 óta van érvényben nyári időszámítási rendszer). Bár úgy vélhető, egy óra nem sok, annyit könnyű megszokni, és ez bizonyosan így van akkor, ha fitt, fiatal és pacsirtahajlamú felnőtteket veszünk alapul. De a tapasztalatok összesített mérlege mégsem ilyen kedvező (Harrison, 2013). Tény, hogy az emberek biológiai óráinak a siettetése megzavarja a cirkadián ritmusaik és a külső fényviszonyok közötti stabil kapcsolatot (Kantermann és mtsai., 2007), átmenetileg fokozza a balesetek és a szívrohamok számát (Coren, 1996; Janszky és mtsai., 2012), de úgy tűnik, még az átmenetileg kialvatlan bírákat is szigorúbb büntetések kiszabására serkenti (Cho és mtsai., 2017). Vagyis a hatás nemcsak megawattokban, hanem emberéletekben is mérhető. És akkor még nem volt szó a korai iskolakezdés egészségkárosító és tanulást nehezítő hatásairól, amit ma már számos kutatás bizonyít.

Figyelembe véve, hogy az energiamegtakarításnak hatékonyabb módjai is ismertek már, továbbá azt is, hogy az olajárakkal kapcsolatosan 1973 óta sok víz lefolyt a Dunán, biztosra vehető, hogy a rendszer megérett a reformra. Oroszországban 2011-ben kivezették az óraátállítást, a nyári időszámítást véglegesítették, mindez azonban csak 2014-ig tartott, amikor a rossz tapasztalatok hatására visszatértek az eredeti (standard időhöz), ami az óraátállításos rendszerben a télinek felelne meg. Az ezzel kapcsolatos előnyök mérlege, elsősorban a gyerekek és serdülőkorúak alvását, álmosságát tekintetbe véve, egyértelműen a standard idő előnyei felé billen (Borisenkov és mtsai., 2017).

A standard időt korábban úgy állapították meg, hogy a nap legmagasabb állásához mérték a déli 12 órát (egyes országokban, gazdasági és/vagy politikai okokból eleve eltértek ettől, Magyarország viszont – minden ellenkező irányú hírveréssel szemben – a földrajzi fekvésének megfelelő standard időzónában van). Jelenleg napirenden van az Európai Unió óraátállításának eltörlése. Azonban – megismételvén az oroszországi hibákat – a közvélemény igen határozottan és egyben önsorsrontó módon az állandó nyári időszámítás, vagyis a sietés és korán kelés kultúrája mellett tette le a voksát. Ennek következtében előállhat az a helyzet, hogy télen (nyári időszámítás mellett) korábban kell kelni, mint a XX. század elején egy átlagos napszámosnak. Ráadásul ez a gyerekekre is érvényes lesz. Az elkövetkező évek sok (kellemes és kellemetlen) meglepetést hozhatnak még a témában. Vezető kronobiológusok, például a németországi Till Roenneberg óva intenek az állandó nyári időszámításra való áttéréstől (elsősorban annak egészségkárosító hatásaitól tartva).

forrás: Magyar Alváskönyv

Dr. Bódizs Róbert

Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézet

kutatási igazgatóhelyettes